A megosztott szavazat művészete - avagy mit tanult a magyar választó 15 év alatt

Tizenöt év alatt a magyar választók: a szavazólap nem hűségeskü, hanem stratégiai eszköz. Kutatásunk szerint a választók közel fele már tudatosan mérlegeli, hogy két szavazatát akár két különböző pártra is leadhatja. Egy kiélezett választási helyzetben ez döntő lehet a végeredmény szempontjából.

Egyre közeledik a 2026-os országgyűlési választás hivatalos kiírásának pillanata. A közvélemény kiemelten figyel minden olyan hírre, ami a választás lehetséges kimeneteléhez kapcsolódik. A pártok listás támogatottsága azonban csak az egyik oldalát mutatja meg a választási harcnak. Miközben a választási rendszer jelenlegi szabályai alapján az egyéni jelölti versenyeknek ennél nagyobb szerepük van a végeredmény szempontjából. Ráadásul az elmúlt 15 évben az ellenzék különböző választási kombinációi megtanították a választóknak azt, hogy a szavazás akár összetett stratégiák mentén is elképzelhető. A kormányváltás sikeréhez nem feltétlenül úgy vezet az út, hogy az ember leszavaz ugyanannak a pártnak az egyéni jelöltjére és listájára is.

Kutatásunk során ezeket a témákat jártuk körül.

A kutatás egyértelműen megerősítette azt, hogy 15 évnyi tanulási folyamat megtette hatását. A választópolgárok 59 százaléka tudja, hogy a jövő évi országgyűlési választáson két szavazatot adhat le. Jelentős részük (45%) el tudja azt képzelni, hogy más-más pártra szavazzon listán és egyéniben. Ezzel gyakorlatilag azonos (43%) azoknak az a részesedése, akik ezt nem tudják elképzelni (43%). A támogatásmegosztásra a Fidesz támogatói az átlagnál kisebb (36%) arányban hajlandóak. Bár nem elhanyagolható, hogy egyharmaduk nyitott erre. A Tisza szavazótáborában ugyanez az arány 53 százalék. A kis pártok támogatóinak és a bizonytalan pártkötődésűeknek a véleményszerkezete megfelel a teljes népességben mért viszonyoknak.

A kutatás ezzel együtt az egyéni jelöltek támogatottsága kapcsán ugyanazt az eredményt mutatja, mint a valós választási eredmények, vagyis, hogy az egyéni jelöltek támogatottsága összességében leköveti a pártok listás támogatottságának arányait. Ettől persze egy-egy jó jelölt pozitív, néhány rosszabb pedig negatív irányba is eltérhet, de az átlag valahol a párt eredményének a környékén alakul. Az egyéni választókerületekben ezek a kis különbségek is számíthatnak a választás estéjén. Éppen ezért a két nagy párt számára jelentős kockázat, hogy bár támogatóik egyértelműen felsorakoznak az egyéni jelöltek mögött, de a Tisza tábor 15, míg a Fidesz tábor 8 százaléka még nem döntötte el milyen egyéni jelöltre szavaz. Mindeközben a bizonytalan pártkötődésűek elsöprő többsége az egyéni jelölt kapcsán sem rendelkezik határozott preferenciával.

Egy olyan választási rendszerben, ahol sok körzet sorsa néhány száz vokson múlhat, ez a bizonytalanság komoly kockázatokat és lehetőségeket rejt. Ezekért a „lebegő” szavazókért folyhat az igazi harc. Az ő meggyőzésük a legfontosabb feladat a kampányok számára. Az ő döntésükön múlhat tucatnyi billegő körzet, és ezen keresztül a parlamenti többség sorsa is.

Éppen ezért nem mindegy, hogy hogyan áll jelenleg a pártlisták versenye. A pártok támogatottságának felmérése során csak azok a pártok szerepeltek a kutatásban, akik várhatóan listát állítanak a 2026-os választáson, így létrehozva azt a döntési helyzetet, amivel a legnagyobb valószínűséggel találkozni fog a választó.

Az összes megkérdezett 33 százaléka tervezi azt, hogy a Tisza pártra szavaz a 2026-os országgyűlési választáson. A Fideszre 25 százaléknyian voksolnának. A Demokratikus Koalíciót 3, a Mi Hazánkat 4 százalék támogatná a teljes népességben. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Magyar Szocialista Párt 3-3 százalékra számíthatna. Összesen 11 százaléknyi olyan választópolgár van, aki még nem döntötte el, hogy kit támogatna a választáson. 9 százalék eleve nem tervez részt venni a voksoláson. Míg további 9 százalék nem válaszolt a kérdésre.

A választáson résztvevők körében a Tisza Párt 39, a Fidesz 32 százaléknyi támogatást tudhat magáénak. A parlamentbe jutási küszöböt a Mi Hazánk éri el. A Demokratikus Koalíció 4, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Magyar Szocialista Párt ebben a körben 3-3 százalékra számíthatna. A hibahatár figyelembevételével így minden kis párt számára megvan a lehetősége a bejutási küszöb elérésnek. Főleg azért, mert a résztvevők 8 százaléka még nem döntötte el, hogy kire adná a voksát, míg 6 százaléknyian nem árulták ezt el.

A nagymértékű szavazatmegosztási hajlandóság miatt lényeges kérdés, hogy egy-egy párt támogatói milyen más pártokra lennének hajlandóak szavazni. Összességében az látszik, hogy szinte minden, jelenleg indulási szándékkal rendelkező párt néhány százaléknyi plusz támogatóval rendelkezik ezen a módon. Ezek a szavazók főleg a kis pártok esetében lehetnek nagyon fontosak, akár a parlamentbe jutási küszöb átlépését is nagyban elősegíthetik.

Végezetül a kutatásban kitértünk arra is, hogy az ellenzéki jelöltállítási startégiáinak különböző elemeit, hogy ítélik meg a választók. Magyar Péter és a Tisza Párt azon döntésével, hogy minden választókerületben saját jelöltet állítanak, a választók 48 százaléka ért egyet. A döntést 23 százalék, vagyis a választók közel egynegyede elutasítja. A Tisza támogatóinak kétharmada ért egyet ezzel a stratégiával. A Fidesz tábor többsége is egyértelműen támogatja ezt. A kis pártok szavazóinak körében viszont csak 23 százalék a lépés elfogadottsága.

Ezzel párhuzamos eredmény született abban a kérdésben is, hogy helyes-e, hogy a Tisza egyéni jelöltet indít azokban a választókerületekben, ahol 2022-ben ellenzéki politikus győzött. A választók 47 százaléka ezt a döntést is támogatja. Az egyes szavazótáborokban is az előző kérdéssel megegyező eloszlások tapasztalhatók.

A választók 55 százaléka azt is elutasítja, hogy jó megoldást jelentene az, ha több ellenzéki jelölt is indulna a választáson, de a pártok kinyilvánítanák közösen, hogy ki az akit támogatásra ajánlanak. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy mivel ilyenre még sosem volt példa, vagyis nincs állampolgári tapasztalat a működésével kapcsolatban, a 14 százalékos elfogadottság jó eredménynek számít.

A kis pártok jelöltállítási terveinek megítélése is illeszkedik az eddigi mintázatba. A Demokratikus Koalíció jelöltállításával 24%, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt jelöltállításával 28%, a Magyar Szocialista Párt jelöltállításával 25% ért egyet. Az eredményeket részletesen elemezve látható, hogy mindhárom párt jelöltállításával kapcsolatban csak a Tisza Párt támogatói elutasítóak. Minden más párt táborában az átlagnál magasabb az elfogadás mértéke.

Az a felvetés, hogy a Fidesz legyőzésének érdekében csak a Tisza Pártnak kellene ellenzéki szereplőként jelölteket és listát állítani, megosztja a választókat. 35 százalékuk gondolja ezt jó megoldásnak, míg 36 százalék azon az állásponton van, hogy más ellenzéki pártok indulása nem veszélyezteti a kormányváltást. 29 százaléknyian nem tudnak vagy nem akarnak véleményt mondani erről a kérdésről. A Tisza szavazóinak 84 százaléka tartja jó megoldásnak azt, hogy csak a Tisza induljon az ellenzéki oldalról a választásokon. Minden más szavazói csoportban ez a vélemény 9-14 százalék közötti támogatottságot ér csak el.

A kutatásról
A Forrás Társadalomkutató Intézet személyes kérdezéses kérdőíves adatfelvétele 2025. október 4-13. között készült. Az alapsokaság a 18 évesnél idősebb magyar népesség volt. Közülük véletlenszerűen került a mintába 1000 fő, akik nemek, korcsoportok, iskolai végzettségi csoportok, településkategóriák és régiók szerint reprezentálták a magyar választókorú lakosságot.