Nemrégiben a Sándor Palota nyílt napot hirdetett, amelyet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a mellettük álló diákok, Pankotai Lili részvételével, tiltakozásra akartak használni. Az akció tökéletesen indult, a tanárok és a diákok transzparensekkel és feliratozott pólókkal beálltak a téren kanyargó sorba, hogy bejussanak az épületbe és kifejezhessék véleményüket a státusztörvényről. Ám egyszer csak olyan dolog történt, amire láthatóan senki nem készült fel: megjelent Novák Katalin és beszélgetni kezdett a tiltakozókkal. Ami ezután történt, az iskolapéldája annak, hogy miként fullad kudarcba egy jó ügy melletti kiállás.

A kormány úgy döntött, hogy az alapvető élelmiszerekre vonatkozó ársapkák maradnak, sőt a nagy élelmiszerláncoknak kötelező lesz heti akciókat meghirdetniük. Ez vajon tényleg letöri az inflációt, vagy az intézkedés fordítva fog elsülni? A veszteséget lenyelik a boltok vagy a kereskedők átterhelik a költségeket a vásárlókra? Miközben ilyen és ehhez hasonló kérdéseket teszünk fel, azzal mi magunk is közgazdasági diskurzussá alakítjuk a témát, és elmegyünk amellett, hogy ez valójában politikai kommunikációs taktikai lépés.

Orbán Viktor évértékelő beszédeinek megszokott eleme a vadnyugat, emlékezzünk csak az ikonikussá vált dakota közmondásokra. Mai, 2023-as szezonnyitó beszédében a Volt egyszer egy vadnyugat nyitójelenetét idézte meg. A miniszterelnök szónoklatát végighallgatva azonban egy másik western-klasszikus zárójelenete jut inkább eszünkbe: az, amikor Butch Cassidy és a Sundance Kid a biztos halál tudatában tör ki a fedezékből a kint felsorakozott mexikói hadseregre.

A sorozatos Fidesz kétharmadok világában isteni csodának tűnik az, amikor valamelyik ellenzéki szereplő arat ilyen arányú győzelmet. Persze van néhány olyan hely, ahol ezek a csodák gyakrabban előfordulnak. Gondoljunk csak a XIII. kerületi polgármester- és önkormányzati képviselő-választáson totális győzelmet arató Tóth Józsefre és csapatára. Egy-egy újabb csoda felbukkanása azonban mindig fellelkesíti a politikai csodavárókat. Ilyen „csodahellyé” vált Jászberény is. Pedig nem történt itt semmilyen csoda.

A 2010 utáni újévi köszöntőkre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint nemzeti mézesmázaskodásokra, irodalmi művek idézeteinek puffogtatására, emelkedett, de valódi jelentéstartalommal nem bíró beszédekre. Ha máskor nem is, de a súlyos válságok éveiben mindenképp érdemes elmélyedni az újévi köszöntők elemzésében. Ráadásul az idei esztendőt most először köszöntötte Novák Katalin köztársasági elnökként.