Orbán Viktor évértékelő beszédeinek megszokott eleme a vadnyugat, emlékezzünk csak az ikonikussá vált dakota közmondásokra. Mai, 2023-as szezonnyitó beszédében a Volt egyszer egy vadnyugat nyitójelenetét idézte meg. A miniszterelnök szónoklatát végighallgatva azonban egy másik western-klasszikus zárójelenete jut inkább eszünkbe: az, amikor Butch Cassidy és a Sundance Kid a biztos halál tudatában tör ki a fedezékből a kint felsorakozott mexikói hadseregre.
Pedig Orbán Viktor beszéde más felütéssel kezdődött: az első tíz percben mintha miniszterelnöki emlékkönyvét lapozgatta volna, sorolva azokat a sikereket, amelyeket 2010 óta tartó kormányzása alatt elért. A 2010 előtti baloldali kormányok által okozott károk eltakarításától, a munkalapú gazdaság megteremtésén és az égigérő rezsiszámlák megszüntetésén át egy megújított, új alkotmánnyal épülő Magyarország képéig jutottunk el. Közben emgemlítette a nemzetépítő munkát megnehezítők teljes névsorát is: a baloldal, Brüsszel, Gyuri bácsi és végül „Feri”.
A bevezető után viszont egyértelművé vált, hogy a beszéd másról fog szólni. Orbán szerint ugyanis a tavalyi az elmúlt évtizedek legnehezebb éve volt, 2023 pedig a legveszélyesebb lesz, mert a világ jelenleg nem nyugodt hely többé, a történelem a vadnyugat felé mozdult el. Ennek okát egyértelműen az orosz-ukrán háborúban látja. A konfliktus kapcsán megismételte álláspontja eddig ismert elemeit: Magyarország érdeke a béke, a békéhez tűzszünet kell, arra van szükség, hogy az USA és Oroszország tárgyalóasztalhoz üljön. A szankciók nem működnek, azokkal csak Oroszország jár jól, míg Európában komoly nehézségeket okoznak. A háború a brüsszeli szankcióktól csak hosszabb lesz. Magyarország fenntartja a kapcsolatait Oroszországgal, de nemcsak azért, mert szüksége van az orosz energiahordozókra, hanem azért is, mert az Ukrajna területén dúló háború szerinte nem a jó és a rossz küzdelme, hanem két szláv nép csatája, amelyhez Magyarországnak semmi köze.
A beszéd további részeiben Orbán Viktor magasabb fokozatra kapcsolt a háborús helyzet értékelésében. Mondatainak nem is a konkrét tartalma a szokatlan, hanem a stílusa, amely még tőle is szokatlanul nyers és provokatív. Az Európai Unió szerinte egyértelműen a háború pártján áll, Brüsszel volt, „aki a konfliktust nem elszigetelte, hanem összeurópai szintre emelte”, szerinte Brüsszel, mint birodalmi központ okozta a háborút. Az európai vezetés kapcsán a náci Németországra utalgatás nem áll meg ennél a burkolt célzásnál. A német kormány kapcsán kifejtette, hogy a sisakoktól a tankok küldéséig jutottak, „néhány hét múlva Leopárd harckocsik vonulnak végig Ukrajna földjén keletre, le az orosz határ felé. Talán még a régi térképek is megvannak.”
A magyar miniszterelnök az amerikai demokrata vezetést sem kímélte a jelenlegi helyzet kapcsán. Szóvicceket gyártva beszélt arról, hogy az Obama-kormány még egy „jó baráton” – André Goodfrienden – keresztül finom módszerekkel próbálta befolyásolni a magyar döntéseket. Most azonban már keményebb nyomásgyakorlást folytat a Biden-adminisztráció, és egy ehhez illő présembert – David Pressmant – küldtek Magyarországra. És csak reméli, hogy a következő amerikai nagykövet nem egy Puccini nevű lesz.
De ne ragadjon senkit el az ellenzéki érzületet oly sokszor átható gondolat arról, hogy Orbán Viktor már teljesen megőrült, amikor ilyeneket mond. A helyzet nem ez. A beszédből egyértelműen kiderült, hogy miért van szükség erre a stílusra. Támogatóihoz szólva Orbán egyértelművé tette, hogy a nyugat mindent elkövet azért, hogy Magyarországot is a háború támogatói közé kényszerítse, nyomásgyakorlással és akár zsarolással is. Ennek egyértelmű eszközét a visszatartott uniós támogatásokban láttatta. Beszédének egy pontján Orbán Viktor egyértelművé tette: Brüsszel akár arra is képes, hogy a magyaroktól visszatartott támogatásokat Kijevnek adja. Orbán értelmezésében az unió által ránk szabadított szankciós infláció okozta gazdasági nehézségek közepette, ha nem érkezik meg az uniós támogatás, az így már nem a kormány hibája.
Orbán Viktor – mint egy rendes vadnyugati hős – nem alkuszik, nem érdekli a túlerő, magányos pisztolyhősként szembeszáll egy egész hadsereggel, akkor is, ha már csak egyetlen tölténye maradt. Butch Cassidy belehalt egy ilyen összecsapásba. Orbán viszont túl fogja élni a sajátját, hiszen a felelősséget – mint korábban oly sokszor – már sikeresen áthárította.
De ha a filmet vesszük alapul, Butch Cassidy legalább jó srác volt, Sundance Kidről nem is szólva.
A cikk megjelent a Jelen hetilapban, online elérhető itt.
